Ha bölcső Magyarország:

koszorús ravatal,

ha ravatal: nászágy,

a szél két emlője kibontva,

fűre dönttettem, pünkösd havának

gyepére onttattam mint a vér,

itt a tavaszban most születik

szakállas fiad, Isten,

végeztetek volna velem amúgy,

megszabadultam, megszabadultam,

csizmámra lentről fölragyog a Duna,

megsarkalja ezüsttel, útnak indít,

most kezdődik a sehovase út,

túl a karokból vetett hurkon,

te katonád voltam Uram,

és az te seregedben jártam.

Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia