Kétségtől rettegve, bánat közt nyugtalan

Sírok, de könnyemet ontom haszontalan,

Erdőn, bércen, völgyön bújdoklom úntalan,

Segédkart, s hajlékot nem lél boldogtalan.

Szélvész mérge tépi lengő vitorládat,

Bocsásd le, hű Remény biztos ánkorádat,

S habok közt nyugtatván roncsolt hajócskádat

Fordítsd mosolygva rám még egyszer orcádat!

Cseke, 1825. dec.

Forrás: Bibliotheca Hungarica Internetiana