|
És a versezetekkel
olyan csudásan kikövezett
(még a gyermeki korban
bejárván ottan
minden utcát-teret!)
Norimberga is jócskán tehet
arrúl, vitézek, szép leányok,
hogy reám ragadt
– üzenem néktek: únásig! –
a „szerelem költője” nevezet.
Tiltották bár, a „Minne”,
ama hányszor, s hiába
mienkké vágyott, békés,
távoli dalnok-dajka város
engedékeny ege alatt
(lámcsak, míly könnyű
honi rímbe
csalni mostan!)
belépendült e szívbe,
és annyi-annyi éven át
onnan ki nem foroghatá
gyönyörrel-gyötrő, szépséges magát.
|